Az Érdi Lengyel Magyar Kulturális Egyesület 2017. évi partiumi kirándulásáról
Az Érdi Lengyel Magyar Kulturális Egyesület 2017. május 6-7-én a Szent László év és Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából a Partiumba szervezett kirándulást. A legendás lovagkirály alakjához számos csodás történet kötődik, melyek közül Arany János nem egyet megörökített balladái sorában. A kirándulás két fontos célállomása ezért Nagyvárad és Nagyszalonta lett.
A Budapestről kigördülő autóbusz biztonságosan szállította egyesületünk tagjait a kelet-magyarországi tájakon keresztül, miközben elnökünk Bazsóné Megyes Klára az utazással kapcsolatos praktikus és kulturális információk garmadát osztotta meg velünk. A határ felé közeledve Arany János Szent Lászlóról szóló balladája hangzott el. .Nagyváradon találkoztunk Farkas László honismereti vezetővel, aki vezetett bennünket, valamint intézte a múzeumokba való belépésünket.
A Sebes-Körös partjain elterülő városban kísérőnk elsőként a Rulikowski temetőbe kalauzolt el minket, ahol megkoszorúztuk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lengyel származású vértanújának, Rulikowski Kázmérnak a síremlékét. A koszorúzás és a lengyel és magyar himnusz eléneklése után folytattuk utunkat Nagyvárad barokk negyedébe, a kanonok sor és a püspöki palota irányába.
A kanonoksor előtt Farkas László ismertette a több mint száz éven át épült 253 méter hosszú épületkomplexum történetét.
A székesegyház előtt megkoszorúztuk a templomot alapító László király szobrát, amely egykor a város főterén állt. Románia legnagyobb barokk stílusú római katolikus templomát belülről is megtekintettük, a kincstárat muzeológus vezetésével alaposan megvizsgáltuk. Utunk következő állomása a Szent László térre vezetett. A Fekete Sas palota és az egykori piactér történetével gazdagodva néhányan megtekintették a Szent László plébániatemplomot is. A rövid szabad program alatt lehetőség adódott Ady Endre egyik kedvenc tartózkodási helyére, a színház melletti egykori EMKE Kávéházba (ma Hotel Astoria) beülni.
Délután 6 óra tájban érkeztünk szálláshelyünkre a Góbé Panzióba, ahol hangulatos, festett bútorokkal felszerelt szobák várták a megfáradt utazókat.
A második napon a várat jártuk be Mihálka Nándor régész vezetésével. Többek között megtudhattuk, hogy történelme során Nagyvárad gyakran elpusztult(ennek köszönhető, hogy a XIX.század végén felépülhettek a ma is megcsodált szecessziós épületek), de a vár nem. Gazdag régészeti emlékeinek köszönhetően a látogató korszakokon átívelő képet kaphat a várban zajló életről. És megtudtuk azt is, hogy feltárásra várnak még a régi székesegyház maradványai: a kutató ásatások során nagy valószínűséggel megtalálták László király sírját is. A nagyváradi látogatás a Bémer tér környékén folytatódott, ahol elsétáltunk az Ady Múzeumig, a múltszázadi Müller-cukrászda épületéhez, amely a Wikipédia szerint a „Müllerei”. Farkas László véleménye szerint ez tévedés, mert ezen a néven Várad más pontján található műemlék. Gyönyörködtünk a szecessziós házakban – már amelyiket nem borította védőfólia! Van még tataroznivaló bőven a városban, a sétálóutcán is.
Nagyváradot elhagyva szép élményekkel gazdagodva távolodtunk a történelmi Magyarország egyik, valaha jelentős kereskedelmi központjától, Szent László király nyughelyétől.
Nagyszalonta alig 40 kilométernyi távolságra fekszik Nagyváradtól. A hajdúvárost még Bocskai István fejedelem vásárolta meg Toldi Györgytől egykori katonái, a hajdúk számára. Arany János, Szalonta híres szülötte is hajdú ősöket tartott számon felmenői között, ahogy ez a Csonka-torony bejárata felett látható Arany-emlékmű is megörökíti. Az egykori szalontai vár őrtornya ma a nagy költőnek állít emléket. Egyesületünk megkoszorúzta az emléktáblát, és az Epilógus című Arany-vers elhangzása után megtekintette a kiállítást.
A Csonka-toronnyal átellenben lévő parkban több szobrot is megcsodálhattunk. Egyebek között szobra van természetesen Bocskai fejedelemnek és Kossuth Lajosnak is. Ez utóbbit megkoszorúztuk, és énekszóval tisztelegtünk előtte. Arany János szobránál csoportkép készült, és meghallgathattuk a református templom toronyzenéjét, ami Kossuth-nóta! A város híres szülötteinek szobrai is ide zsúfolódtak. Zilahy Lajos, Sinka István, Kulin György (a róla készült mellszobor az érdi alkotó, Domonkos Béla műve). Kiss István szobrászművész is mellszobrot kapott saját alkotása, a padon ülő Arany Jánost ábrázoló szobor mellett.
Arany János emlékházának megtekintésével zárult az egyesületi kirándulás partiumi programja és a napsütéses kiránduló idő. Szemerkélő esőben búcsúztunk Nagyszalontától, a határt Méhkeréknél léptük át fiatalodva egy órát. Hiszem, hogy a két nap alatt megélt közös élmények szorosabbra fűzték az egyesület tagjai között a kapcsolatot, bővítették ismereteinket a lengyel-magyar közös múlt tekintetében, erősítették kötődésünket a Kárpát-medence kulturális értékeihez.
Dózsa Lajos