Több mint 10 éve járja az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület az országot a lengyel menekültek táborainak, illetve az őket befogadó települések fölkeresése céljából. Az utolsó két évben azonban megszakítottuk ezt a sorozatot, hiszen Szent Lászlóra emlékezve Nagyváradra és Nyitrára utaztunk, valamint fölkerestünk a Délvidéken egy lengyelek lakta települést is.

Most ismét olyan helyeket tűztünk ki célul, ahol befogadták a lengyeleket 1939-ben. Különösen időszerűvé teszi ezt a kerek, 80 éves évforduló is.

Nyugat-Dunántúlra, Sopron vármegyébe vezetett az utunk.Sopron környékén több, nagy létszámú (összességében kb. 12-15 ezer fős) menekülttábor működött. Kapuváron, Fertőszentmiklóson, Nagycenken, Kiscenken, Brennbergbányán. Sopron környéke más szempontból is fontos szerepet töltött be a magyarországi lengyel menekültek életében. A németországi hadifogoly- és munkatáborokból megszökött lengyelek egy része Sopron térségében lépte át a magyar határt, itt érkezett magyar földre, ami sok száz lengyel embernek az életet jelentette akkoriban.Voltak menekültek, akik Magyarországon szerették volna befejezni megkezdett tanulmányaikat, több mint 300-an be is fejezték. A mai Nyugat-magyarországi Egyetem, a híres Bányászati és Erdészeti Főiskola Magyarország első műszaki felsőoktatási intézményeként, az itt élő lengyel menekült fiataloknak tanulmányaik folytatását tette lehetővé.

Utunk során két olyan helyszínt kerestünk föl, ahol emlékművet, illetve emléktáblát találunk: Brennbergbányát és Fertőszentmiklóst. De a menekülttáborok többi helyszínei közül Nagycenken, Fertőszéplakon is jártunk, bár ott nincsenek ilyen emlékek. Természetesen más nevezetességeket is megtekintettünk a két napos út során – főleg a Széchényi és Eszterházy család nyomában járva.

Fertőszentmiklóson szeretettel fogadott bennünket a polgármester úr, a művelődési ház igazgatója, valamint a 93 éves Sövegjártó Irénke néni, aki a lengyel tábor közelében lakott erdész édesapjával. és aki nagy szeretettel mesélt a lengyelekről.

A 10 éve átadott emlékműnél koszorúztunk, a lengyel és a magyar himnuszt énekeltük. De elvittek bennünket a templomba is, ahol a lengyelek által ajándékozott rózsafából készült Mária-szobrot láthattuk.

Fertődön a kertben, a parkban gyönyörködhettünk. Fertőszéplakon a szépen, szakszerűen helyreállított tájházakat a falu barokk templomát, a kálvária, a sajátos barokk szobrokat, valamint Széchényi Ferenc szülőhelyét, a romos kastélyt néztük meg.

Nagycenken a Széchenyi-emlékkiállítást idegenvezető mutatta be, ahogy a templomkertben található családi mauzóleumot is. Utóbbiban lengyel és magyar nemzeti színű szalaggal, mécsessel emlékeztünk a legnagyobb magyart a hazának adó családra. Sopronban a szálláshelyünk elfoglalása után a vacsoráig volt idő egyénileg fölfedezi Sopront, a hűség városát. A várkörön belül található ősi városmag egyénileg jól bejárható, a másnapi idegenvezetés csak megerősítette az előzőleg már megtudott információkat.

Este randevúnk volt a Soproni Magyar-Lengyel Baráti Kör tagjaival. Elnökük, Kiss Danuta bemutatta az egyesületet, két másik tagjuk pedig a saját élettörténetükkel ismerkedtetett meg bennünket. Ők kisebb szervezet, mint mi, viszont arányában több lengyel származású taggal rendelkeznek.

Második napon a korán reggel  szavaztunk az Európai Uniós választáson. A szavazás után végigsétáltunk a Templom utcán, majd a Fő térre eljutva mindenki saját kedvtelése szerint tölthette el az időt az ódon városrészben. A Fő térről indult a kisvonatos városnézés, bejártuk vele a központot és a Lőverek alsó részét is. Majd Kőrös Ildikó idegenvezető „vitt át” bennünket Burgerlandba – Kismartonba és Rusztra. A könnyed program során sok mindent megtudtunk az Eszterházyakról, a Fertő-tóról és természetesen a 2 városkáról. Délután visszatértünk Sopronba, majd Brennbergbányán koszorúztunk a „kocsmatemplom” falán levő, lengyelekre emlékező táblánál. Megnéztük a Fekete Madonna másolatát is, amit a lengyel menekültek adományoztak a templomnak hálából az ittenieknek a befogadásért. A szentmisén és a koszorúzáson is együtt voltunk a soproni baráti kör tagjaival, meg is állapodtunk, hogy csinálunk majd a jövőben közös programot.

Összességében megismerhettük a lengyeleket befogadó helyeket Sopron megyében, a két arisztokrata család történetével. Picit az irodalom is megérintett bennünket, a lengyel vonatkozású verseket Dózsa Lajos felolvasásában hallgathattuk.

Információban és élményekkel gazdagon ért haza a mintegy 37 fő a tanulmányútról, én biztosan.

 

Bazsóné Megyes Klára elnök, szervező

2019. május 25-26.