Július 30-án – hivatalosan 29. alkalommal – a derenki domboldalon, a derenki kápolnánál – ahol egykor a Szent Simon Júdás Tádé templom állt, a legrégebbi lengyel falu kitelepítésének 80. évfordulóján, ahol 1994-ben a lengyel kápolnát állították, az Aggteleki Nemzeti Park zöldje által övezett oltáron megrendezésre került a hagyományos lengyelségi búcsú.

A zarándokok között jelen volt: dr. Rónayné Słaba Ewa lengyel nemzetiségi szószóló, Andrzej Ryszard
Kalinowski, a Lengyel Nagykövetség Konzuli és Lengyelségi Osztályának a vezetője. Összegyűltek a
derenki leszármazottak, magyar barátaik és a helyi települési vezetők, lengyel vendégek, köztük nyolc
górál lobogót is hoztak Szaflaryból, Miętustwoból, Czarny Dunajecből, Podszkłoból,
Chochołówból, Podczerwoneból, Nowy Targból és Maków Podhalańskiból, a fő Podhalei
Szövetségtől jelen volt Piotr Kuruc a ZP Fiatalok Tanácsának elnöke. A hagyományoknak
megfelelően jelen volt Jan Piczura a kis-lengyelországi Sejmik alelnöke, Piotr Bąk, a tátrai
járás elöljárója, valamint Maria Kuruc, Bukowina Tatrzańska polgármester helyettese. Jelen
voltak a lengyel nemzetiségi önkormányzatok képviselő is, akik főleg B-A-Z vármegyéből
érkeztek. Felföldi Maria, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke vezetésével is érkeztek
delegációk, többek között Budapestről és Szolnokról, valamint jelen voltak a lengyelségi
intézmények küldöttjei: Molnárné Sagun Monika (LKK) és Balázs István (LK és M).
A búcsú ünnepélyes köszöntőkkel kezdődött, ezután pedig lengyel-magyar szentmise volt,
amelyet Krzysztof Grzelak atya, a Lengyel Perszonália Plébánia plébánosa, Jan Byrski atya, a
białka tatrzańskai Szent Simon és Júdás Tádé templomának plébánosa, Marek Łabuz atya, a
podczerwonei Fájdalmas Szűzanya templom plébánosa, Patrik Balázs atya, Jablonka
plébánosa – ahova évekig derenk is tartozott, és Szepesi Szilárd görögkatolikus atya közösen
mutatott be.

Ezután a temetőben a keresztnél egy rövid, több, mint kétezer elhunyt helyi lelki üdvéért
elmondott rövid imádság után koszorúkat és virágokat helyeztek el, eközben pedig a réten,
mint mindig, most is sátrakat vertek fel, a színpadon pedig fellépett a Podczerwona-
Koniówkából érkezett gyermek néptánc együttes. A Lengyel Kutatóintézet és Múzeum
kiállítást készített elő a lengyel UNESCO világörökségi kincsekről. Molnárné Sagun Monika,
aki idén év végéig látja el az LKK igazgatói tisztségét , annak az intézményét, amely sok évig
együttműködött az LKK derenki telephelyével, köszönetet mondott a derenkieknek a sokéves
közös munkáért, amelyet az egykori magyarországi lengyel falu romjainak és a falu
melékének megőrzéséért végeztek.
Megemlékeztek azokról a nehéz időkről, amikor 80 évvel ezelőtt a derenkieknek el kellett
hagyni házaikat, de ahogy az idő is bebizonyította, lengyel hagyományaikat, hitüket és
kötődésüket az őseikhez tovább tudták adni. Nekik köszönhetően derenk ma a lengyelség, hit
és a két nemzet barátságának szimbóluma.
A białka tatrzańskai lengyelek egy liturgikus gongot hoztak ajándékba, amelyet a szentmise
előtt szenteltek meg, az emődi Rémiás István pedig a tátrai régió érdemeiért végzett
munkássága elismerése képen és a derenki lengyel falu hagyományainak fenntartásáért
átvehette a Tátrai Régió Elöljárójának díját.
Az idei Derenki Búcsút a Derenk Öröksége Egyesület, a Lengyel Kutatóintézet és Múzeum
közösen szervezte, az eseményt az Országos Lengyel Önkormányzat, a sajószentpéteri,
edelényi, emődi, szögligeti, ládbesenyői, múcsonyi lengyel önkormányzat, valamint a helyi
magyar szögligeti és emődi önkormányzat támogatta. Az esemény fővédnöke Szabó Gergely,
a B-A-Z vármegyei közgyűlés alelnöke volt. A házigazda szerepét Widomskiné Mária, a
Derenk Öröksége Egyesület elnöke töltötte be.
Mindennek a nagyszerűségét pedig a helyszín adja. A dombok hasonlóak a podhaeiekhez,
tiszta a levegő, gyógynövény illat van a levegőben, valamint a derenki emlékeket őrző szilva
és körte. Az egykori porták jelképesen megjelölt helyei, az egykor, OLÖ által felújított iskola
épülete, ahol néhány éve egy kiállítást rendeztek be, amelyet a szepesi-derenki-magyar
hétköznapoknak szenteltek, a kápolna és a régi kereszt. Zarándokút az ősatyák földjére.
Szentmise és öröm a szívekben. Górál énekek, Baráti beszélgetések és hatalmas remény az
emlékezetre.


Inf. saját.BBSz., fotó: MMS, ford. Bóka E.

• Előző
• Következő