A temetés november 7-én szombaton volt Pázmándon, ahol már néhány éve lakott, végakaratának megfelelően itt lelt nyugalomra.

Az ünnepségen részt vett Orbán Viktor kormányfő, Lezsák Sándor házelnök helyettes, Németh Zsolt, a Külügyi Bizottság elnöke, valamint Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes tanácsadója. Jelen volt Jerzy Snopek lengyel nagykövet a feleségével, Katarzyna Ratajczyk-Sowa, a Lengyel Nagykövetség Politikai és Közgazdasági Osztályának a vezetője és Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója. Hivatalos delegációk, a család, barátok, valamint gazai és lengyelországi barátok kísérték el. A hazai lengyelséget Molnárné Monika Sagun – a Szent Adalbert Egyesület elnöke képviselte. A temetés után gyászmise volt a helyi Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása templomban, amelyet Paweł Cebula OFM Conv. atya tartott. Minden lengyel és magyar nevében – aki a járványügyi helyzet miatt nem tudott eljönni Szalai Attila temetésére, Molnár Imre, a magyar polonofilok nevében pedig Kovács István mondott búcsút.

Szalai Attila – tolmács, író, diplomata, újságíró, a Bem J. LKE tagja, a „Głos Polonii” folyóirat társszerkesztője, Lengyelország nagy barátja október 28-án súlyos betegség következtében hunyt el. Lengyelország a második hazája lett, amelyet abban az időben szeretett meg,  amikor az a jó és szabad embereket inspirálta az egész világon. Együttműködött az antikommunista ellenzékkel, ráadásul a cenzúra hatáskörén túlnyúlva publikált. A „Na polskiej ziemii” (Lengyel földön) című napilap szerzője volt. 2019-ben megkapta az IPN (Nemzetis Emlékezet Intézet) „Świadek historii” (Történelem tanúja) díjat. Az ő szerzősége alatt született meg a magyar demokratikus nemzeti ellenzék és a lengyel ellenzék együttműködéséről szóló, "Z przeszłości w teraźniejszość, z teraźniejszości w przyszłość. Zapiski o polskich kontaktach węgierskiej narodowej opozycji demokratycznej w ostatniej jednej trzeciej XX wieku" (A múltból a jelenbe, a jelenből a múltba. Jegyzetek a lengyel ellenzék és a magyar nemzeti demokratikus ellenzék kapcsolatairól a XX. század utolsó harmadában). Kétség kívül a  „Na polskiej ziemii” (Lengyel földön) című alkotása élete fő műve, amely az író visszaemlékezéseit és jegyzeteit tartalmazza az 1976-1990-es időszakról. Ezen kívül könyvet írt a legrégebbi magyarországi lengyel szervezetről, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesületről. A könyv címe lefordítva: „Egy szervezet, kettős küldetés”. Publikált a magyar sajtóban is, többek között a lengyel függetlenség elnyeréséről és Szent II. János Pál személyéről. 2019-ben megkapta a Lengyel Köztársaság Érdemeiért Tisztikeresztet, amelyet a lengyel-magyar együttműködések fejlesztéséért vehetett át. Az utolsó 12 évben társszerkesztője volt a „Głos Polonii” újságnak.

Szalai Attila – a lengyelszívű magyar nemrég egy interjúban a következőt mondta: „Ha újabb 70 évet kéne élnem, számtalan témát találhatnék a lengyel-magyar kapcsolatok vonatkozásában és sok új ötlet is lenne ezen a téren. Amikor el kellett hagynom Lengyelországot: a szívem egyik fele a Visztula partján maradt, ennek a fele pedig a Mazuri és a Suwałki vidéken. Egy felettébb különös dolog iskolapéldája vagyok: a kettős hazafiságnak.” 

Egy kollégát, egy barátot veszítettünk el, egy kiváló beszélgetőpartnert, akiről beszélni lehetett a lengyel-magyar világ legfontosabb dolgairól. Maradjon örökre a szívünkben és emlékezetünkben!

Lengyel Barátok