2020. október 28-én 70 éves korában távozott az élők sorából Szalai Attila barátunk. Diplomata, újságíró, műfordító, író - sorolták sokrétű pályájának fontos elemeit a nekrológok.

Összefoglalva egy szóban azt mondhatnánk: polonista, vagy régiesebb formájában: lengyelbarát.

A legendás magyar-lengyel barátság nagy hagyományának folytatója volt. Századok során mindig akadtak szellemi életünkben, akik átvették ezt a stafétabotot, mely először valószínűleg a középkorban indult útjára. A hosszú-hosszú sornak egyik tagja, a magyar-lengyel sorsközösség egyik futára volt. Autostoppos fiatalként érte el erre a hívás. Évekig élt Varsóban, a közvetítés munkása lehetett eleinte tolmácsként, majd az ellenzéki kapcsolatok szereplőjeként, a Szolidaritás lapjának magyarországi tudósítójaként. Hazatérve fontos napilapok munkatársaként, főszerkesztőjeként dolgozott. Majd diplomataként volt a varsói magyar nagykövetség munkatársa. A varsói Magyar Intézet egyik fénykorát élte, amikor igazgatója volt. Pályája utolsó szakaszában jelenkortörténeti munkákat írt, s ekkor rendezte sajtó alá lengyel éveiről szóló visszaemlékezéseinek kötetét. Tizenhárom éven keresztül volt szerkesztője a magyarországi lengyelek negyedévenént megjelenő lapjának a „Głos Polonii-nak” és a magyar-lengyel közös múltat feldolgozó „Történelmi füzeteknek”.

E gazdag életpálya megörökítésének céljából szeretnénk összegyűjteni róla a barátok, pályatársak emlékeit. Erre szeretnénk felkérni e felhívás címzettjeit is. Rövidebb vagy akár hosszabb formában 2021. január 30-ig várjuk a kéziratokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Budapest, 2020. december 4

Kiss Gy. Csaba                                                                   Molnár Imre