Derenk. Deryn vagy Deren. Igazából a mai napig nem lehet tudni pontosan, hogyan is hívhatták az egykori települést. 1717-ben az Esterházy család nyomán kerültek a területre a lengyel telepesek, akik a túlnépesedett és éhezéstől fenyegetett Szepességről és Podhaléról érkeztek.

A kenyér után jöttek, és magukkal hozták a dél – kislengyelországi tájszólást is. A II. világháború idején 900 fő lakott a faluban. Horthy kormányzó alatt a lakók át lettek telepítve a környező településekre. Ennek ellenére a lakók etnikai tudata nem tűnt el, sőt megerősödött. Ez a közösség felkeltette a nyelvészek és a néprajz kutatók érdeklődését, és aminek nagyon nagy jelentősége volt – az elmúlt évek tükrében, a Magyarországon végzett nemzetiségi önkormányzatisági tevékenységeknek köszönhetően, valamint az egykori lengyel górálok leszármazottai és történelmük nyomán a magyar parlament a lengyeleket elismerte, mint itt letelepedett nemzetiség.

A nemzetiségi öntudat és az Istenbe vetett hit azt eredményezte, hogy 1990 óta minden évben, 1994 óta pedig a régi templom helyén emelt kápolnánál, az egykori, legrégebbi lengyel falu romjainál, minden év júliusa harmadik vagy negyedik vasárnapján találkoznak az egykori derenki lakosok leszármazottai. Így volt z az idén is. Az idei július 25-i búcsún Krzysztof Miklusiak Isteni Üdvözítő rendi atya és Jan Byrski atya – Białka Tatrzańska plébánosának asszisztálásával a búcsún szentmisét mutatott be Bukovenszky Zoltán szögligeti plébános atya. A szentmisével kezdetét vette a Derenki búcsú, amelynek szervezői az Országos Lengyel Önkormányzat, a Lengyel Közművelődési Központ, valamint a Sajószentpéteri lengyel Önkormányzat voltak, a rendezvényt pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lengyel önkormányzatok, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Bethlen Gábor Alapítvány, a Podhalei Szövetség és magánszemélyek is támogatták. A szentmise előtt ünnepi köszöntő volt, amelyet dr. Rónayné Słaba Ewa lengyel nemzetiségi szószóló – a búcsú fővédnöke és Katarzyna Ratajczak-Sowa, a magyarországi lengyel nagykövet külügyi megbízottja mondott el:

„A nagykövet úr és a magam nevében is szeretném nagyon megköszönni a meghívást a Derenki búcsúra, egy olyan különleges helyre, amelyet sok éven át podhalei és szepességi lengyelek laktak. Itt leltek földre, itt dolgoztak, itt alapítottak családot, valamint ápolták a lengyel hagyományokat, a nyelvet és a hitet. Örülök, hogy ma együtt lehetünk itt, együtt imádkozhatunk, találkozhatunk és vehetünk részt az idei búcsúban.  Ezek a jelképesen megjelölt porták, kápolna, kiállítás, a lengyel temető minket lengyeleket is egyesít, azokat az embereket, akik állandó jelleggel laknak e földön és akik munkájukból, tanulmányaikból kifolyólag ide kötődnek vagy egyszerűen ide vetette őket a sors. Remélem, hogy a minden évben megrendezett búcsú továbbra is megrendezésre kerül, mi pedig emlékezni fogunk erre a festői helyre, a legrégebbi magyarországi lengyel falura, és úgy, ahogy egykor a betelepült lengyel górálok, úgy mi is ápolni fogjuk magyarországi lengyelségünket.” A

Az ünnepségen Szabó Gergely, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Önkormányzat elnök helyettese is beszédet mondott.

A szentmise után – amelyen az Eucharisztikai Világkongresszusra való készülődés keretében részt vett a Częstochwai Szűz Mária képmása is – a szomszédos dombon, a temetőben jelképesen virágokat helyeztek el; a temetőben mintegy kétezer egykori derenki ember hamvai nyugszanak. A lengyel és magyar zarándokok mellett a búcsúnapi ünnepségeken jelen volt még Andrzej Kalinowski, a Lengyel Nagykövetség Konzuli és Lengyelégi Osztályának vezetője, Felföldi Maria, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke, Piotr Bąk, a tátrai régió adminisztrációs vezetője, Maria Kuruc, Bukowina Tatrzańska járásának a vezető helyettese, Julian Kowalczyk, a Podhalei Szövetség elnöke, Monika Molnár, a Szent Adalbert Egyesület elnöke és az LKK igazgatója, Piotr Piętka, a LKM igazgatója, Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke, a budapesti Szent Kinga Kórus, a krościenkoi górál népzenei együttes, az Emőd-istvánmajorból érkezett „Drenka Polska” Együttes, valamint többek között a budapesti, szolnoki, tatabányai és miskolci lengyelség képviselői.

A Derenki búcsúnak rendkívüli hangulatot ad a környezete. A dombok hasonlítanak a lengyelországi Podhaléra, tiszta a levegő, érezni a gyógy- és fűszernövények illatát, az ódon szilva és körtefák pedig emlékeznek Derenk történelmére. A jelképesen megjelölt egykori porták, az OLÖ által újjáépített egykori iskola épülete, amelyben már néhány éve látható az a szepességi-derenki-magyar gyökerekkel rendelkező személyek mindennapjait mutatja be; a kiállítás Michał Adamski fényképész által elkészített fényképei életre keltik a derenkiek arcait; a fényképek kiállítását a LKM készítette el. A kápolna és az egykori feszület. Azon emberek sürgése-forgása, akik segítségével Derenk életre kel. Utazás az egykori ősatyák földjére. A krościenkoi Jasiek Kubik górál együttes zenéje és a „Drenka Polska” éneke. Baráti beszélgetések és remény a  feledésbe nem merülésre… A történelem elmúlik, de emlékezünk arra, hogy a gyökereink innen származnak, amelyekre 1995-ben épült a magyarországi lengyel önkormányzatiság.

polonia.hu/Bożena Bogdańska-Szadai/fotó Pál B.