Augusztus 15-én a budapesti Lengyel Templomban - a Mindenkor Segítő Szűz Mária templomban Maciej Józefowicz atya Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából ünnepi szentmisét mutatott be.
A Lengyelországban „Gyógynövényszentelő Szűz Máriaként” is ismert Nagyboldogasszony ünnepe az eghyik legfontosabb és legrégebbi Mária – ünnep, amelyet már az V. században ismertek Palesztinában és Szíriában. Eleinte ezt az ünnepet csak a Betlehem melletti kegyhelyen ünnepelték, a VI. századtól azonban egyre szélesebb körben került megünneplése Nagyboldogasszony, amelyet Mária halálához kapcsolnak. Halálát sokszor elszenderülésként, elalvásként vagy elpihenésként írják le. A VII. század óta fogadta el, és ekkor adta a Szentszék az ünnepnek a Mária Mennybemenetele nevet.
1950-ben határozta meg XII. Pius pápa a katolikus egyház számára a Mennybemenetel dogmáját. E szerint Máriát földi élete után testével és lelkével együtt felvették a Mennyország örökös dicsőségébe. A keleti ortodox, lengyelkatolikus és mariavita egyházak szintén megünneplik a Nagyboldogasszonyt.
Lengyelországban a Mennybemenetel ünnepét a Gyógynövényszentelő Szűz Mária ünnepének is mondják. A IX. század óta ezen a napon szentelik Lengyelországban a gyógynövényeket, virágokat, gabona kalászokat és a gyümölcsöket. Régen az a hiedelem járta, hogy az ilyenkor szent virágcsokrok különleges erővel bírnak: a háztáji gazdaságok számára ezek biztonságot és jó boldogulást nyújtottak.
(inf.: saját, fotó: Pál B.)